Alantas mészkő lepedéke
gyűrűzik a törékeny vázban,
szúként perceg a csöndesült
mozdulatban – hiszen megálltam.

Lapályokat poroz be mégis
vállon, arcon, halánték-tájon
véled cipeljem halálon túlig
elmúlhatatlan árvaságom?

Pecsét súlya a szememen,
hallgatás mérge számon:
kék a viasz a szememen,
hószín vérzik a számon